Egy ember életét alapvetően a párkapcsolata, a családja, gyerekei, férje, szülei határozzák meg, na és hát persze a munkahelye, azon belül is a kollégái és a főnöke. Talán a legjobban mégiscsak a főnöke, mert hát a jó főnökkel boldog az élet, a nehezen kezelhetővel pedig pokol. Jól tudom, mert sajnos volt már ilyenhez szerencsém, talán ezért is becsülöm meg kifejezetten nagyon a mostani főnökömet. Ő ugyanis kifejezetten aranyos és kedves, következetes, követel, de ha lehetőség van rá, akkor vicces és jókedvű. Érdeklődő irántunk, ha bajban vagyunk segít, amit csak tud, szóval egy kincs és kész főnyeremény. Nem is tudom, hogy mit tennénk nélküle. Nagyon szeretjük, és most közeleg a negyvenedik születésnapja.

Ez egy kerek szám, és bár nem szoktuk tartani a szülinapokat – bár mindig mindenki hoz egy kis sütit, tortát, amiből egész nap mindenki csipegethet – de úgy döntöttünk, hogy most rendhagyó módon kitalálunk neki valami igazán különleges, személyre szóló ajándékot, amiben benne van, hogy mindig igyekszünk figyelni rá. Valamelyikünk emlékezett arra, hogy egy telefonbeszélgetés alkalmával elszólta magát, hogy nagyon szeretne valamit az irodájába a falra, és gondolkodott egy festményen, de nem igazán biztos benne, hogy egy ilyen antik dolog lenne oda a legjobb, viszont fényképet nem szeretne a falra tenni, mert úgy gondolja, annak teljesen máshol van a helye.

Így hát mi úgy döntöttünk, hogy a kettő között választunk, és egy vászonkép lesz számára a legideálisabb. Ki is választottunk egy gyönyörű képet a szalaibalazs.hu oldalról, és már meg is érkezett. Egészen elképesztően gyönyörű, és biztos vagyok benne, hogy neki is nagyon tetszeni fog. Mint ahogyan abban is, hogy érezni fogja, hogy nem az ajándék, hanem az ajándék formája ebben az esetben a leglényegesebb.